Falukrónika /

Háromfa története a kezdetektől

Egy 1377-es okiratban Hárumfaként említik a település nevét először. A Lórántfí, a Forster, majd a Bornemisza család birtokaként szerepel. Az 1554-es török kincstári adólajstromba három házzal vették fel. Mai címerében a három jegenyefa utal a névre. A XVIII. század első két évtizedében Tirunetti Herkules Lajosé, majd 1733-ban került a környék a Festetics-család tulajdonába, s a II. világháború végéig, 1945-ig az ő kezükben is maradt.
A falutól északra a XVI. század közepe táján önálló település jött létre Agarév néven, ugyanis a monda szerint a Rinya völgyében egy rév biztosította a török aga átkelését. Gróf Festetics Kristóf a XVIII. század első évtizedeiben Muraszombat vidékéről vend lakosokat telepített ide, akik később teljesen asszimilálódtak. 1870-ben 1406 lakosa és 160 háza volt. Húsz évvel később Háromfához csatolták, s 1907-ig Háromfa-Agarév volt a település neve, majd ezt követően lett Háromfa, közel kétezer lakosával. A századfordulón olvasókör, lövészegylet működött, és a római katolikus iskolában tanítottak. 1924-ben kapott nagyközségi "rangot", melynek területe 5866 kh. 1938-ban 202 olyan gazdasága volt, melyek nagysága 1-5 kh. közötti, 109 pedig szántóföldes. Rajtuk kívül 27 iparos és hét kereskedő is élt a településen. A II. világháborút követően a Pókus uradalom helyén állami gazdaság jött létre kétezer hold földön. Az ötvenes évek elején több termelőszövetkezet is alakult, melyek 1956-ban megszűntek, s 1959-ben a felbomlott állami gazdaság helyén, 7100 holdas területen kezdett gazdálkodni az Új Barázda Tsz. Taglétszáma kezdetben elérte a 700 főt. Ezt követően sokan a városban kerestek megélhetést, ezért a település lélekszáma alaposan lecsökkent. 1963-ban Bakházát Háromfa közigazgatásába rendelték, majd 1975-től négy évig Tarannyal kényszerült közös tanácsba. Bakháza 1990-ben önálló önkormányzatot hozott létre, ám továbbra is a körjegyzőséghez tartozik.
Háromfa hagyományosan katolikus település, temploma 1881-ben épült, védőszentjei Péter és Pál apostolok. Az ő névnapjukon, június 29-én tartják a háromfaiak a hagyományos búcsút, mely az egész település ünnepe. A régi népviselet még néhány idős asszonynál előkerül: a két részből álló bő ruha és a konty lassan csak emlék marad csupán, mint ahogy a szövés és a fonás mestersége is. E foglalatosság a hatvanas évektől szűnt meg, mikor leállították a kender vetését.

Hagyományok
A háromfai búcsú
A község védőszentje Péter és Pál. A hagyományos búcsút is az ő névnapjukon, június 29-én tartják. A település több részén is emlékművet, keresztet állítottak tiszteletükre.
A népviselet szinte már teljesen elveszett a hétköznapokból, s már szinte nem is lehet találni olyat, aki a régi hagyományoknak megfelelően öltözik. A régi értékeket a hagyományőrző népdalkör ápolja, és a hamarosan kialakítandó faluházba gyűjtik össze a falura jellemző eszközöket, viseletet.